A francia kormány kivívta a munkavállalók haragját, ugyanis a válságra és a társadalom elöregedésére hivatkozva 60 évre akarják emelni a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 35 órás munkahét megtartásával.
Ezért hát tegnaptól kezdve határozatlan idejű sztrájkot hirdettek, ami tényleg azt jelenti, hogy a vonatok nagy része nem jár, iskolák nem nyitnak ki és hasonlók. (Valószínűleg az ebay- en vásárolt fényképezőgépemre is várnom kell a jövő hétig. Ahogy a Csengetett, Mylord?-ban mondja Teddy a világháborúban a tábori kórházban a nővérnek, aki nagy félénken bejelenti, hogy elfogyott a jég: "Azt akarja mondani, hogy az ötórai pezsgőm szobahőmérsékletű lesz? Micsoda átkozott balszerencse! Na, de hol is tartottunk? Ja igen, hogy a háborúban az az egy jó van, hogy összehozza a különböző osztályokat, hiszen mindnyájan ugyanazokkal a gondokkal küszködünk.")
Nekem egyébként még viszonylag szerencsém van, mert úgy tűnik, a tervezett módon és időben érek haza Lyonból, ahol képzésen voltam. (Mára ugyanis sokat javult a helyzet a tegnapihoz képest.) Szegény Kinga és Viki sorsa viszont még abszolút bizonytalan, nem tudni, hogy jutnak majd el hozzánk Párizsból. Úgyhogy kéretik drukkolni, holnap beszámolok a fejleményekről.
Addig is éljen Robespierre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése