I amsterdam

A francia gyorsvasúthálózatnak nemcsak negatív oldalai vannak (elmúlt hetek sztrájkjai), hanem pozitívumai is. Így juthat el az ember reggeli indulással kora délutáni érkezéssel Pontorsonból Amsterdamba kényelmesen vonaton, a legkedvesebb barátnőjéhez.

Na jó, persze ez Franciaország és most is késett a Párizsba tartó vonat másfél órát, aminek köszönhetően lekéstem az amsterdami csatlakozást, de végül a következő nemzetközi vonatra kaptam helyet, méghozzá az első osztályon. Most először utaztam Thalys gyorsvonattal, ami tényleg nagyon látványosan gyorsan száguld, 3 óra alatt volt a francia fővárosból Amsterdamban. Nekem a vonat intenzív mozgásával gyűlt meg a bajom, olyan érzést keltett az út végig, mintha egy repülő éppen gyorsítana a kifutópályán és közben nem szűnő légörvények taszigálnák ide-oda a szerelvényeket. A mosdóba egyenes vonalú egyenletes mozgással képtelenség eljutni, és nem azért, mert a folyosó végén be kell kanyarodni a toiletthez és nem, nem azért mert aznap felöntöttem volna garatra. Sajnos Andrást otthon kellett hagynom, mert csúnyán beosztották ügyelni, de végül is csodás 4 napot töltöttem Hollandiában. Persze néha a csajos napokra is szükség van, talán pont ő örül neki a legjobban, hogy nem kellett mindent végighallgatnia.

Még aznap este kicsit nyakunkba vettük Nórival a várost, órákon át bolyongtunk a csatornák között és a nyüzsgő szombat esti belvárosi életben. A legnagyobb megdöbbenést számomra a mindennemű intimitástól mentes városlakók életstílusa okozta. A holland, régi tipusú házak keskeny homlokzata óriási ablakokkal tekint a külvilág felé. Elvétve találtunk csak olyan portát, ahol függönyökkel rejtették volna el a lakók az életüket. Az utcákon sétálgatva óhatatlanul beláttunk a vacsoraasztalra, az internetet böngésző diákokra vagy éppen homoszexuálisok meghitt esti beszélgetésére. Olyan volt, mintha élő kirakatokat néznénk, és az ottlakókat ez nemhogy zavarná, hanem szinte sznobizmusból nagy figyelmet fordítanak arra, hogy minél szebb otthonukat mutogassák. Egyszerűen nem tudtam napirendre térni a dolog felett, azon egyszerű kérdés jutott az eszembe: Mikor vakarják meg a feneküket?

Vasárnap körülbelül délkörül sikerült reggeliznünk, majd összeszedni magunkat, bár nem volt felhőtlen az időárás, de végül egy nagyon jó kis hajóutra mentünk a városon belüli csatornahálózat rengetegében. Gyönyörű házsorok, a csatornák mentén sorakozó lakóhajók és hajómúzeumok, kis hidak és persze rengeteg bicikli mindenütt. Sajnos arról nem sikerült képet készítenem, de még kabátba öltözött kajakossal is találkoztunk a vízi utunk alatt, bár ezen már nem lepődtem meg, mert ott mindenki télen is biciklivel jár. A nők tűsarkúban nyonják a pedált, ami semmi gondot nem okoz számukra, a gyerekeket pedig különböző méretű, fából készült elő- és utánfutókban transzportálják.

Hétfőn délelőtt Nóri dolgozott, én pedig kényelmesen felkelve és reggelizve kicsit nyakamba vettem a város azon részeit, ahol addig még nem jártunk. Sajnos a királyi palota teljesen fel volt állványozva, így maradt a másik nagy nevezetessége Amsterdamnak, nem hiába ők a liberalizmus megtestesítői. Bár egyedül nem volt bátorságom bemenni a vöröslámpás negyed közepébe, de a pályaudvar felé elsétálva a negyed szélén mentem végig. Kissé más típusú arcokat láttam, mind eddig, és kissé illatosabb füstöt lehetett érezni a kávézók előtt, mint másutt. Délután a piactérre mentünk, ahol ruháktól kezdve a kajáig mindent lehet kapni, csodás zöldségeket árultak, ismeretlen gyümölcsöket és éretlenebbnél éretlenebb epreket november közepén, ami állítólag fogy, mint a cukor. Persze azért nem csak kritizálni szeretném a gasztronómiai igényeiket, mert meg kell hagyni, nagyon finom, helyben készült mini palcsintákat ettünk vajjal. Kicsit sűrűbb tésztából készül, mint a magyar változata és valóban kicsik, kb. 20 forintos méretnek megfelelő átmérővel rendelkeznek. Sajnos a nevét elfelejtettem, de remélem, majd Nóri kisegít, hogy ne maradjunk tudatlanok. A sajtok persze egy külön történet érdemelnének, bár Franciaországból jövet már nem hat annyira lenyűgözően egy sajtbolt, de azért gyönyörű látványt nyújt a keménysajtok világa is, kicsit más oldaláról megközelítve a tejből készült csodákat. Azért ők is tudnak valamit!

Másnap délután egy Amersfoort nevű kisvárosba látogattunk el vonattal, ez a város Hollandia közepén található, nagyon békés és kellemes hangulatott sugárzott. Természetesen itt találhatók kis csatornák, ahol nyáron sétahajóutakon lehet részt venni. A csatornafalak egyes részein kisebb méretű szobrok találhatók, amelyek a város történetéből mesélnek el részleteket,vagy az adott városrészre jellemző dolgokat ábrázolnak. Hangulatos köves utcákat, régi építésű villákat láttunk és persze gyönyörűen rendezett környezetet mindenütt. Kései ebédre egy fogyatékos álltal működtetett kávézóba ültünk be, persze a pénztárat és a konyhát nem ők kezelik, de sérült emberek veszik fel a rendelést és az álltaluk készített dísz- és használati tárgyakat meg lehet vásárolni ugyanitt. Sokkal több türelem kellett a rendelés feladásához (amit Nóri intézett hollandul), de végül is ez az alapítványi kezdeményezés azért jó ötletnek tűnt, kicsit ők is fontosnak érezhetik magukat, és aki nem tudja elfogadni az ilyesmit, nem kell ezt a kávézót választania.

Sajnos nagyon hamar eljött a szerda, ez azt jelentette, hogy még egy délelőttöm maradt a Rijksmuseumra, igazság szerint nem gondoltam, hogy ennyire le fog nyűgözni. A múzeumban XVII. századi holland festők művei mellett Rembrandt képek is láthatók és Vermeer képek, amikről éppen most láttam egy tök jó filmet a francia tévében teljesen véletlenül. Leány gyöngy fülbevalóval címmel Colin Firth és Scarlett Johansson szereplésével, a történet, amennyire én tudom, abszolút kitaláció, de nekem tetszett, kicsit sajnáltam, hogy ez a kép nem itt volt kiállítva.

Délutánra mardat a búcsú a várostól és egy rég nem látott jóbaráttól, akivel próbátuk behozni a lemaradást késő estig, néha éjszakáig tartó beszélgetésekkel, de azért így is fájdalmas volt az elválás és hosszabbnak tűnt az út Párizsig, mint odafelé.

Az ottani élményeinket, már Andrással együtt, írogatjuk, csak türelem, előbb-utóbb az is fel fog kerülni a blogra. Remélem, sikerült addig is egy kis ízelítőt és egy kis kedvcsinálót adni Hollandiáról!

Az érdeklődők kedvéért  még több kép látható itt: http://picasaweb.google.com/tothand/Amszterdam