CTRL+V

Első bejegyzés.

Mivel lustaság fél egészség, első bejegyzés helyett a CTRL+V-t használom; ez az a levél, amelyet számosan megkaptak a kiérkezésünk utáni héten, de most beillesztem a képeket is a szövegbe. Január 14-én született, azóta nem volt erőm, hogy megint másfél órát csak gépeléssel töltsek a mekiben, úgyhogy a folytatás csak ezután következik majd.

***************************

Hát csak most jutok először hozzá, hogy valami rendes (értsd: hosszú) emilt írjak, ennek sok oka van, dióhéjban (ez nálam 60-80 000 leütés...) le is írom majd őket, de csak szép sorjában. Először is néhány fotó itt: http://picasaweb.google.hu/tothand/Emigracio (Megj.: a fotókat most beszúrtam ide a blogba, úgyhogy a linken nem lesz több kép.)

Normandiában soha nem esik a hó

Akkor kezdem időrendben: az út baromi hosszú volt, de gond nélkül megtettük. Kriszta és én mamám autójával (mert a miénken rejtélyes betegség tört ki egy hónapja, amely eleddig gyógyíthatatlannak bizonyult), illetve egy Fiat Ducato kistehergépjármű (ld. a képeken), amelyet Rike és Gyuri barátaim vezettek (őket is ld. a képeken)

Hazaindulás előtt mind a négyen. Itt még mindenki mosolyog.

A vicc az volt, hogy egész Európában (értsd: Magyaro., Ausztria, Németo) nem volt jóformán 1 szem hó sem, de Normandiában, ahol állítólag 10 évente egyszer havazik, rákezdett. Ennek megfelelően hosszú életem leghosszabb kamionos sorát volt szerencsém látni: legalább 15 km hosszan álltak a pótosok, de Rike majd kijavít, ha nincs igazam. A lényeg, hogy errefelé annyira nincsenek felkészülve a havazásra, hogy csak nagy üggyel-bajjal tudják letakarítani az utakat, téligumija meg végképp senkinek nincs, hisz úgysem havazik soha.

Szélmalom-arc. (A testtartás ellenére nem ő építette...)

Ezt sem, de talán még erombolhatja...

Na mindjárt szebb! :-)

Hát még így! (Feat. Rike)

De a lényeg, hogy az 1850 km-t 2 igen rövid eltévedéssel (állítom, hogy a Gipsy (=GPS) szándékosan térített el bennünket, hogy ne legyünk olyan nagyra magunkkal, Rike szerint csak bénáztam...) és 2 órányi alvással egy igen hangulatos francia parkolóban 22 óra alatt megtettük.

Érkezés után persze sörnyitás, majd kipakolás a kisteherautóból, ami természeténél fogva sokkal egyszerűbben és ennélfogva gyorsabban is ment, mint a bepakolás, úgyhogy a viszonylag rendesen kinéző házból 25 perc alatt csatateret (mit csatateret, atomtámadás utáni tájat!!) varázsoltunk.
A ház viszont szolgált néhány kellemes meglepetéssel: a korábbi kórházi ágyak, asztalok és székek eltűntek, helyettük ülőgarnitúra, növények, étkezőasztal, mosógép és egyéb nyalánkságok vártak. Kipakolás után kicsit bevásároltunk (Rike: PATÉ (=pástétomok), Gyuri: sör és Gitanes, mi meg sajtokat). A sörök után aztán gyorsan előkerültek a töltött káposzták és fasírtok is, úgyhogy az első este kifejezetten jól telt.

Másnap reggel szegény Gyuri már lázas beteg volt, úgyhogy a Mont St. Michelhez és a malomhoz nem tudott velünk jönni (és mivel hazaértéig sem gyógyult meg, sajnos máshová sem nagyon). A Mont St Michel szép volt, jó volt, de baromi hideg, és a hó ráfagyott a lépcsőkre és a sikátorok macskakövére. (Szegény Kriszta egyszer alig tudott lejönni egy helyen, de szerencsére Rike figyelmeztetett, mi a kötelességem: ha már nálam van a gép, fotózzam le! Mindenesetre a Mont-ról majd egyszer később írok.

Kínos, ugye?

Fagyjós árnyak. (Rike (j) fején a sapka kicsit olyan, mint a Darth-vödör. Kriszta (b) meg a csuklyájával mint a Császár. Akkor ki vagyok én középen? A füleim árnyékából ítélve Jar-Jar... De ezt csak úgy zárójelben.)

Siráj.

Kajalift anno 1300. Nincs új a nap alatt.

Na ezt ostromolja meg valaki!

Aztán szombaton a fiúk hazaindultak (az indulás előtt készült képen látszik, hogy nem lesz semmi, ami rájuk vár: és tényleg nem, jóval többet kaptak a hóból, ráadásul Gyuri végig lázas volt, úgyhogy elmondták, sokat emlegettek hazafelé, és ez melegséggel tölti el a szívemet.

Na itt már nem mosolyog senki.

* * *

Budapest-Pontorson-Budapest Winter Endurance Rallye 2010.Csak kemény férfiaknak.

A képen a 3,5 tonna alatti teherautó kategória magyar indulói: Zéman Ferenc (jobbra, ARh+) és Schmidt György (ABRh-, H1N1+)

Mi meg ott maradtunk ketten egy hodály házban...

Üres.

Bútorok elszórva, dobozok egyenletes terítésben mindenhol.

De egyébként tényleg üres.

Azt sem tudtam, én hol vagyok, nemhogy azt, Kriszta hol van.

Sok szoba.

A földszinten 3 szoba, nappali, étkező, konyha.

Emeleten 3 szoba.

Kettőnknek először tényleg ijesztően üres.

A kórháznak ez volt az egyetlen háza, amit ide tudott adni, viszont 50 m-re van a kórháztól, ez elég praktikus, ha épp oda megyek dolgozni (merthogy fogok máshová is, de ez mellékes). Szóval csak azért írom le, mekkora, hogy tudjátok: van hely. Kettőnknek túl sok is. Úgyhogy reméljük, majd Ti megtöltitek! Nem volt vicc: lesz nemsoká egy Google-naptár, ahová be lehet iratkozni, ki mikor szeretne jönni hozzánk a nyáron. Látnivaló lesz rengeteg, addig azokról bőven (ezt nem is kételli senki...) beszámolok majd még.

Különösen másnap reggeltől volt ijesztő, amikor is rajtunk is kiütött Gyuri nyavalyája: láz, torokfájás, köhögés, gyengeség. Innentől 2 nap csak ágyban, de lassan összeszedtük magunkat és kimentünk a házból, ügyeket intézni, ami nem is olyan eccerű errefelé. Ahhoz pl., hogy mobiltelefonod vagy -interneted legyen, bankszámlával és csekk-könyvvel kell rendelkezni, utóbbi kettőhöz pedig többek közt lakcímigazolás (persze francia, mit is gondoltam?!) Ezt alig egy nap alatt meg is kaptuk a kórháztól, majd kiderült, hogy a banxámla-nyitáshoz egy tanácsadóval kell időpontot egyeztetni, aki legközelebb 26-án ér rá. (Nem elütés, 2 hét!) Végül egy másik bankban bent ült egy ilyen személy (bámulatos felkészültség!), és sikerült számlát nyitnunk. (Ennyit arról, hogy lehet-e cukrászdám Bécsben. Ott minden bizonnyal igen, de Pontorsonban bajosan... :-) )

No, a lényeg, hogy most a helyi Mekiben ülünk (a Happy Meal-t "appi míl"-nek ejtik!) és verjük a gépet mindketten, hogy valami kapcsolatot nyerjünk a külvilággal. (A házunk kapuján ugyanis nincs csengő és postaláda, és kívülről nem nyitható a kilinccsel. Így ember legyen a talpán, aki megtalál minket! :-D )

No de hogy jót is írjak: a házunk baromi csendes és nyugodt, közel-távol nincs senki. A legélénkebb két szomszédunk egy szamár és egy kis fehér kecske, akik a hátsó frontról látható legelőn töltik a napjukat, amikor épp nem esik vagy havazik. (Volt egy barna kecske is, de azt csak egyszer láttuk és azóta sem. A sorsáról már megindultak a találgatások Kriszta és közöttem. Egyesek szerint megfagyott, de lehet, hogy levágták, esetleg csak vendégségben járt itt, vagy talán fedez(tet)ni. (Rejtvény: melyiket ki gondolta?) Mindegy is mi az igazság, a lényeg, hogy ultrapörgős falusi valóságshow-nknak jelenleg 2 főszereplője van: a szürke szamár (aki tegnap percekig vakarózott az istálló oldalánál, majd félórát napozott!) és a fehér kecskegida (ő ugrálni szokott leginkább). Róluk még nincs fotó, de ígérem, lesz; rendkívül mutatósak! Melléxereplőként a háttérben tyúkok (nem hinnétek: rohangálnak!!) és néha két gondozó (ember fajúak) is megjelennek.

Kicsit más: ha ugyanaz a francia munkatempó vonatkozik majd rám is, amit mi tapasztalunk mások részéről, ahhoz hozzá fogok tudni szokni, ugyanis a kedd "legkorábban péntek"-et, a holnap "3 nap múlvát" jelent, a "lehető leghamarabb" pedig "azért egy hónapon belül jó lenne" is lehet a szövegkörnyezettől függően. Azt azért tapasztaltam, hogy velem szemben is ugyanolyan elnézőek e tekintetben, mint önmagukkal szemben, ez pedig végül is korrekt hozzáállás. Egyetlen gond, hogy emiatt még jó 2 hétig nem lesz netünk, de majd talán időnként betolunk egy Big Mac-et és írunk. :-)

Kriszta velem szemben éppen francia nyelvtanfolyamot keres, az ő programját minden bizonnyal ez fogja kitölteni az első hónapokban. Számomra megtisztelő, hogy eddig senki nem váltott angolra, amikor beszélgettünk, úgyhogy talán feltételezik, hogy nemcsak kérdezni tudok franciául, hanem a választ is megértem... Persze legjobb barátom a szótár, mert többek közt a "kazánház" és a "lefolyótisztító" szavak még hiányoztak az aktív szókincsemből. (Persze ennél sokkal köznapibbak is, csak azokat ciki lenne ideírni.)

Ha valaki azt gondolná, túl sok cuccot hoztunk, már most biztosíthatom: SOKKAL többet fogunk hazavinni. Tegnap (6. nap, csak hogy világos legyen!) vettünk 2 éjjeliszekrényt és egy kis fiókos szekrényt, mert nagyon kellett. Ha azt írnám, "no comment", úgy tűnhetne, mintha én nem akartam volna megvenni ezeket, pedig igen. De ez egy fikarcnyit sem fog javítani a helyzetünkön a hazaköltözéskor...

Szóval ma csütörtök, már egész sok dobozt kicsomagoltunk, és talán a hétvégén tovább is haladunk vele, mindenesetre mindjárt jobb az ember közérzete, ha nem kuplerájban kell bénáznia. Hétfőn meg kezdek a kórházban, majd onnan is jelentkezem újabb érdekességekkel.

Köszi a kitartást meg türelmet. Akinek nem válaszoltam az egyéni levelére, hamarosan megteszem!

************************************************

Hirdetés

Tudta Ön, hogy a McDonaldsban órákig ücsöröghet pár eurónyi fogyasztással, és netezhet tulajdonképpen ingyen? Sőt, ha jobb az idő, be sem kell mennie, csak megáll a parkolóban az autójával, bekapcsolja a laptopját és kész! Ráadásul ez kevésbé ciki, és MÉG SOKKAL OLCSÓBB! Próbálja ki még ma Super Size (tm) menüben is!

McDonalds. C'est tout ce que j'aime.