A gyengébb idegzetű olvasókat kérem, csukott szemmel olvassák ezt a bejegyzést. Képeket azért nem mellékeltem, mert a látvány a legerősebb idegzetűeket is sokkolná. Szóval csak szavakban, de inkább halványbb betűkkel írok, biztos, ami biztos.
Olyasmi történt velünk, amire az ember rémálmámban sem számít, amit a legádázabb ellenségeinek is csak titokban kíván. A szokásos délutáni kerti sétánkat tettük Krisztával, gondoltuk, megnézzük, hogy áll a vetemény, milyen szépen nő a sáfrány, hogy burjánzik a kapor, milyen szépek a csipkésre rágott cukkini-levelek, és milyen szívet szaggatóan haldokolnak a paradicsompalánták.
A fehérrépás ágyáshoz lépve azonban szörnyű látvány fogadott: feltúrt föld, kitört és eltaposott répácskák (átlag 4-5 cm hosszúak, mifelénk ez már hosszúnak számít...), egyszóval maga a rettenet. Szerencsére mindössze egy kb. kéttenyérnyi területet érint a dúlás, de akkor is megtámadva éreztük magunkat, úgyhogy rögtönítélő bírósdágot állítottunk fel és megállapítottuk a macska (esetleg macskák) bűnösségét. (A tárgyalás pontos menetét nem tudnám visszaadni, de nagyjából a "Farkas-Barkas" elv alapján zajlott.)
Az ítélet: eltiltás a további jogsértéstől (ezt mindig annyira szeretem, amikor bemondják a TV-ben), kitiltás a kert területéről és teljes vagyonelkobzás. Ezek közül csak a kitiltáshoz állnak rendelkezésünkre eszközök: férfidezodorral átitatott rongyokat kötöztünk a űz ágyások sarkait jelző botokra; állítólag ez távol tartja a macskákat. Úgy legyen.
Jó hír azonban, hogy a kihaltnak hitt paradicsompalánták főnixmadárként feltámadtak, és most egész sok van belőlük: kettő, amelyeket repülővel hoztunk 3 hete, egy, amelyéet Krisztától kaptam ajándékba (koktélparadicsom) és 5-6 az első, kipusztultnak vélt szállítmányból. A retek, a hagyma és a tökfélék továbbra is jól vannak (a sárgadinnyét kivéve, ebből 2 kelt ki, de azokat is felzabálta valami falánk jószág, legvalószínűbben csiga). A répák pedig a dúvad tizedelése ellenére is szépen hajtanak, reméljük, mostmár több kárunk nem lesz.
Boccs, csak beugrottam Marxinizrael blogról... Hol ért benneteket ez a nagy csapás?
VálaszTörlésNem tudom, hogy érted, úgyhogy válaszolok többféleképpen:
VálaszTörlésAlsó-Normandia Pontorson nevű városkájában, egyébként pedig a házunk mögötti kis veteményesben.
A lényeg, hogy a macskák mindenütt utálatos jószágok. (A macska-teóriát egyébként a lerágott szárak láttán hozzáértő is megerősítette.)
Remélem, válaszoltam a kérdésre is...
Először olvasom a blogot, de biztos, hogy nem utoljára! Elképesztő nyelvezet! Egy Arany János veszett el benned!:)
VálaszTörlésHmhh... dícséret Mikitõl... Legalábbis szokatlan dolog. De mindegy, úgy döntöttem, komolyan veszem, veszítenivalóm nincs. (Hogy azért gyanakszom-e mert én vagyok paranoid nyomigép, vagy te vagy mindig cinikus fakalap...? Majd az utókor eldönti.) Mindenesetre örülök, ha tetszik. Van párezer leütés, amit még elolvashatsz...
VálaszTörlésArany János? Na, nehogy már. Minimum a Fejtő Renő. Ha majd elismert és keresett publicista leszel, kiadom a tothand összes emailt. a veteményeskertet mélységesen sajnálom, nincs is rosszabb, mint mikor a jól elvégzett munka gyümölcsét aratás előtt elveri a macska. vonatkozó kép - kertem mellett
VálaszTörléshttp://napirajz.hu/archives/2010/04/07/KERTEM_MELLETT/#comments
zssz
és mit keres Károly bá' Izraelben...? zssz
VálaszTörlésAz nem Károly, hanem család. Egyébként amit mi Franciában, pézzet.
VálaszTörlésAz emileket pedig megvírustam. ha majd elismert publicista leszek, a vírus aktiválja magát és letörli a leveleket még a kinyomtatott verziókról is. (Vö. nem tűr nyomdafestéket.)