2010. július 7., szerda

Ha a csótány odavág

Van a franciában egy kifejezés, "coup de cafard"; szó szerinti fordításban "csótánycsapást" jelentene, kicsit szabadabban "némi csótány"-nak mondanám, de valójában arra az állapotra használják, amikor az ember szomorú, levert, semmihez sincs kedve.

*       *       *

Múlt pénteken, az utolsó olyan este, amikor a nagy, hétfős társaság még együtt volt itt Pontorsonban, a grillsütőből egy szikra a szemembe repült. Csucsu megnyugtatott, hogy hamar el fog múlni, nem kell nyafogni, hogy könnyezik a bal szemem és folyik ugyanaz az orrlukam. Nem lett igaza az alkalmi szemészemnek, igazság szerint a helyzet csak rosszabbodott: vasárnap estére már mindkét szemem könnyezett. Nagyon intenzív volt ez a hét, rengeteg örömmel, feszültséggel, közös nevetéssel és vitával, egymás erényeivel és hibáival. Egyszóval élet volt. Nagyon. És amióta kint vagyunk, most tapasztaltuk meg először igazán, mit is hagytunk otthon.

Most csak egyetlen közös kép a hűtlenekkel; a többit is megcsinálom egyszer és
bemutatom őket némi élménybeszámolóval egybekötve.

Hogy mi ebből a tanulság? Talán hogy nem szabad egy hetet teljesen együtt tölteni azokkal, akik meglátogatnak minket, mert a végére beleéljük magunkat, hogy mi mindenünk van. Vagy hogy túl sokat hagytunk otthon és túl kevés adatik meg itt. Hmpfhhh. Sok kérdést feltettünk magunknak sokmindenről, de most még nem lehet ezekre felelni.

Mindenesetre legalább rávettük magunkat (egész pontosan én, mert Krisztában mindig is megvolt a hajlandóság), és megvettük a PVC-t a fürdőszobába, hogy a gusztustalan padlószőnyeget (meg sem próbálom leírni, milyen: PADLÓSZŐNYEG EGY FÜRDŐSZOBÁBAN. Mindenki képzelje el maga...) lefedjük vele. Szerintem emberfeletti munkával és türelemmel (én már rég darabokra téptem és kihajítottam volna az ablakon a helyében) Kriszta kiszabta a megfelelő méretre, és már ezen fogunk járkálni, nem a foltos szőnyegen.

*       *       *

Akárhogy is, vasárnap este óta, mióta ismét egyedül maradtunk, már tudom, mit jelent, ha a csótány odavág. Talán csak az tudna felrázni, ha a németek kikapnának ma este. Drukkoljatok velünk! :)

3 megjegyzés:

  1. Kikaptak:)
    Ahogy látom minden "emigráns" ugyanezzel küzd, ha ez bíztat, nem vagytok egyedül!
    Korzikai beszámolót is kérek szépen. Meg fényképeket, sokat!

    VálaszTörlés
  2. na ja, mindent nem lehet egyszerre. legalább az nyugtasson meg, h ha otthon lennél, akkor úgysem lenne ennyi időd semmire. á.

    VálaszTörlés
  3. Solymoss Miklós2010. augusztus 2. 1:42

    Legalább még ha valami jó arcok lettek volna kint... :)

    VálaszTörlés