Újabb távozók

Az elmúlt héten Mama és barátnője (egyben főnöke), Erzsi látogattak meg bennünket. Persze a fotókkal egyre jobban le vagyok maradva, úgyhogy az élménybeszámoló még várat magára, pedig megint láttunk új dolgokat, amit még soha azelőtt. (Egyébként valószínűleg meg fogom törni az időrendet, a kóristák látogatásának fotóit ugyanis egy meggondolatlan mozdulattal egytől egyig töröltem, de szerencsére Rikének odaadtam mindet egy pendrive-on, úgyhogy majd elküldi és akkor lesznek arról a hétről is képek.)

Szóval most megint kettesben maradtunk, de Krisztának hála kezdem megint szebb fényben látni a dolgokat. Ma délután elmentünk a tengerpartra, főként napoztunk, olvastunk, meg az embereket nézegettük, de azért a vízbe is bemerészkedtünk, bár nem volt annyira meleg, mint az elmúlt két hétben. Fagylaltot ebédeltünk, mint a rossz gyerekek, de valójában nem vagyunk elég jók vásott kölöknek: éhen maradtunk, úgyhogy  kénytelenek voltunk paninit (melegszendvics-félét) enni, hogy jóllakjunk.

Emellett a veteményesben is szépen nőnek a növények. Mint eddig majdnem mindenkinek, Mamáéknak is tudtunk retket adni a kertből; persze nem fájdult meg tőle a hasuk, de kóstolónak jó volt. Aztán tegnap este régi adósságomat törlesztve kiegyeltem a hagymát, íme az eredmény (azaz a kihúzgált, számfeletti példányok):

Ez valami francia fajta egyébként (az itteni LILD-ben árulják a vetőmagot, amely Kínából származik), de teljesen hagymaízű, ma este is jól bevacsoráztunk belőle, kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a betegek holnap...

A tökfélék is elkezdtek virágozni, bár a leveleik elég satnyák, nem tudni, lesz-e értékelhető termés rajtuk.

Az jól látszik a fotón, hogy kapálásban nem vagyok világbajnok...

A paradicsom pedig, úgy tűnik, túléli a peronoszpórát, hála Krisztián szakértelmének, akivel (biogazdaságban is engedélyezett) szerrel, rézszulfáttal permeteztük le a beteg töveket (rendkívül biokék színük lett a leveleknek az oldattól, amely egyébként úgy néz ki, mint egy hupikék törpikékből készült turmik), és csodák csodája, már termést is hoz az egyik tő:

Kriszta szerint nagyon előnyös a fotó, mert nem látszik rajta, valójában mekkorák a paradicsomok. (Elárulom: igen kicsik, mert koktélparadicsomról van szó. Ez az egyetlen francia tövünk, a többi magyar és rendes paradicsomot terem, ha terem. Egyelőre csak virágoznak.)

Kicsit tartok tőle, hogy egy szakártő olvasó azt mondja majd, valójában ezek nem paradicsomok, hanem a növény egy ritka betegséget, a zöldbogyósodást kapta el, amely még a fehérrépáinkat is ki fogja pusztítani. A rozmaring helyén növő gyommal mindenesetre így jártam: kiderült, hogy valóban egyenes sorokban növekvő gaz volt...

 

Hamarosan (heteken belül) kész lesznek a korzikai képek, akkor azokat felteszem a Picasára (a Balázsékkal készült fotók viszont már fent vannak:  http://picasaweb.google.com/tothand/GabiViragBalazs).