2010. április 20., kedd

Pontorsoni muzsikusok

Négyen vannak, mint a brémai muzsikusok, bár ők nem tűnnek úgy, mint akik túl tudnának járni az emberek eszén és a kutyát, a macskát és a kakast is csak kecskék helyettesítik.

De a lényeg, hogy egy jó kis csapatot alkotnak a szamárral az élen. Az utolsó hazalátogatásunk óta áttelepítették az állatkákat a velünk közvetelen szomszédságban álló telekre, így sikerült közelebbről is megismerkednem velük.

A szamár imádja a kamerát, bár valószínűleg a kaja reményében nem volt hajlandó tágítani a kerítés mellől, így némi nehézségekbe ütközött, hogy a többiekről is készítsek fotót. Viszont nagyon jól mutat és úgy tűnik, hogy ő is elégedett a tőlem kapott répával.

A szamár, rendkívül ízléses lila hámmal

A három kecske között az embereknél is jól ismert hierarchikus rend uralkodik, vagyis az átdobált répából és almából elsőnek a nőstény (barna) csemegézik, majd a maradékon osztozhat a két hím.

Anya és fia

A "kiskecske" (szürke), már kicsinek egyáltalán nem mondható, de még játékból igyekszik mozgásban tartani szüleit, akiket néha hirtelen felindulásból oldalba taszajt a szarvával.

A kicsi, aki már nem is olyan kicsi

Az apa (fehér) nagyon kedves és barátkozó, ő is igyekezett a kamera elé kerülni, de ez csak némi ügyeskedés után sikerült, a szamár szereplési vágyán átküzdve magát.

A család esze (gy. k. az apa)

Bár nagyon okos jószágoknak nem mondhatók, de a memóriájuk elég jó, ha a hasukról van szó, mert az első találkozásunktól kezdve minden nap megjelennek annál a kerítés szaksznál, ahol a finomságokat kapták. Ennyit az állatok lelkivilágáról!

Csók Mindenkinek
Kriszta

UI.: még több fotó a Picasán: www.picasaweb.com/tothand/Allatkak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése