Az elmúlt hetekben a biokertészetünk tekintetében is igen tevékenyek voltunk. Ástunk két újabb ágyást: egyikbe hagymát és retket ültettünk, utóbbi 3 nap után már nőni kezdett, és a kis hajtások úgy törték át a kissé agyagos, száraz földet, mint ahogy a betont törik fel a fák gyökerei. Végre igazi sikerélmény!
Jobbra látszik egy gyönyörű sor retekpalánta, mellette balra várunk két sor hagymát
Emellett ültettünk tökféléket is próba-cseresznye alapon. Miközben ültetgetem őket, a szomszéd telken a kecske-papa megállás nélkül mekegett, és nem tudtam nem Mekk Mesterre gondolni... Ez már csak annál is jogosabb, mert a kiültetett paradicsom-palánták, amelyeket otthonról hoztunk autóval és amelyeket Kriszta nagy gonddal nevelgetett a használaton kívüli fürdőszobánkban (hahh!), úgy tűnik, egytől egyig áldozatává váltak a kiültetésnek. Egy nővér szerint, aki maga is kertészkedik (mint ahogy errefelé szinte mindenki), azt mondta, ezen a vidéken május közepe előtt nem szabad kiültetni a paradicsomot, mert még fagyhat hajnalban. Hát, már ezt is tudjuk. :-(
Szóval most szorgosan locsolgatom a tökféléket, és ha hajtanak, ígérem, beszámolok arról is.
Balról jobbra, ültetett sor: 3 sütőtök, 3 sárgadinnye, 3 cukkini. Hát, hajrá.
A legelső, főként fehérrépás (kicsit sáfrányos, rozmaringos és kapros) ágyásban is rohamos növekedésnek indultak az elvetett magok, olyannyira, hogy tegnap két órát kellett az egyeléssel és gyomlálással töltenem, és a végére az a benyomásom támadt, hogy újabb fűszálak nőttek ki ott, ahol egyszer már elvégeztem a munkát... Don Quijote látomásai egy sziszifuszi munka közben - azért sikerült abbahagynom, ne aggódjatok! :-)
A fehérrépás ágyás. A képen nemigen látszik, de gyönyörű sorokban sorjáznak kis hajtások. Remélem, lesznek még látványosabb képek is.
Közben a kertben virágba borultak a fák és bokrok, többek közt az orgona, amiből egy csokor épp itt illatozik előttünk az asztalon. Ja, és a legjobb: 5 perc múlva 8 óra, és még SÜT a nap. Nagyjából úgy lehet számolni, hogy 1 óra 20 perccel később megy le (és persze kel) itt a nap, mint otthon, úgyhogy néha igencsak elcsúszunk a vacsorával, mert nem érzékeljük, mennyire elment az idő. Aki nem hiszi, járjon utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése