Marci és Anita

Komoly elmaradásaim vannak a beszámolók terén, és bár most két hét szabadság következik (egy hét kettesben Korzikán, majd egy hét a kóristákkal), most a gépünk késedelmes indulása (a viharos időjárás miatt, elvégre nyaralni megyünk) mégiscsak lehetőséget ad, hogy írjak.

 Főképpen Marciról és Anitáról, akik a múlt hétvégén látogattak meg bennünket, kihasználva, hogy Marcinak Lyonban akadt dolga a héten (potom 800 km, mintha azt mondanád, ha már Budapesten vagyok, elugrom Thesszalonikibe), Anita pedig könnyedén útba tudott ejteni minket Szófia felé menet... Ugye milyen praktikus?!

(Időközben már a repülőn ülünk, mivel kitalálták, hogy Svájc és Olaszország felé kikerülhetjük a vihart...)

Szóval Marciék csak három napra jöttek, de egy ilyen pörgős környéken abba is sok minden belefér.

Pénteken kettesben élvezhették a borongós normann nyarat, de szombaton már együtt mentünk felfedezni Bretagne-t. Marci ajánlotta az Ile de Bréhat nevű szigetet, amely valóban szívet melengető látvány a zord tengerparton. A sajátos mikroklíma miatt valósággal mediterrán hatást kelt a környék. Egy nyugodtabb öbölben szedtünk némi kagylót, de sajnos, nem bírták a hosszú utat hazáig, és csak nagyon kevés maradt ehető. 

 (Sajnos fotókat nem tudok feltenni a kirándulásról, mert még nincsenek kész, de amint lesznek, megmutatom. ** Szerk.: időközben kész lettek a fotók, 1-2-t ide betettem, a többi itt látható: http://picasaweb.google.com/tothand/MarciEsAnita **) Egyébként egy 3 km hosszú szigetről van szó, körben vöröses-rózsaszín sziklákkal. Amerre csak jártunk, mindenütt virágok, pálmafák és csodás villák gyönyörű, gondozott kertekkel. Ide még egyszer visszamegyünk, hogy körbekajakozzuk!

A szigetről visszafelé vivő utolsó hajóval jöttünk át a szárazföldre, és az utolsó pár száz méteren még futottunk is, de mint kiderült, teljesen fölösleges volt aggódni: még vagy 5 perc volt az indulásig... úgy látszik, öregszünk és nem bírjuk már olyan jól a stresszt.

Másnap ismét a tengerre mentünk, ezúttal észak felé, és elég szép kagyló-zsákmánnyal tértünk haza, sőt, Marci még a 16 fok körüli tengerben is megfürdött. Mi ezt inkább elhalasztottuk Korzikára, reméljük, az idô is engedi majd. (A tv- néző gyerekeknek közben elárulom, hogy már megérkeztünk Korzikára, és minden előzetes riogatással ellentétben meleg és elég szép idő fogadott.)

Még a nyaralás alatt igyekszem hírt adni magunkról, meg főként az állatkákról a szomszédban.